Érdekes dolog. Kérdezgetnek emberek, hogy hogyan érzem magam. Kutatják a szememben, hogy össze vagyok-e törve. Figyelik a mozdulataimat, hogy mennyire vagyok ki. Furcsa, de magamon is meglepődöm. Ez a szakítás egyáltalán nem vágott annyira földhöz, mint gondoltam először.

Nem érzem, hogy valamit elvesztettem volna. Hogy véget ért valami. Persze lezárult egy fejezet. De nem bőgtem napokig, mint korábban egy-egy szakítás után. Sőt. Kifejezetten jól érzem magam.

Felkerestem régi barátnőket, felkerestek az újabbak. Eljárok ide, oda. Elszántam magam, hogy megcsinálom a jogsit. Pénteken úgy néz ki, hogy el is kezdem. Kicsit felpörgettem az eseményeket. Valaki azt mondta nekem, most fogom észrevenni majd, hogy mennyire hátráltatott eddig. Mennyire visszafogott.

Megkérdezik, hogy hogy bírtam eddig? Miért nem léptem már korábban? Jó kérdés. Biztos mert gyáva voltam. Vagy hiszékeny, hogy meg tudok változtatni egy embert. Hatalmas baklövés volt ezt gondolni. Én már csak ilyen vagyok.

Sokan bátorítanak, hogy majd jön másik. Majd lesz jobb. Úgy legyen.

Eltelt három hét. Ez alatt még kicsit nyalogattam sebeimet, de most már újra összeszedett vagyok. Mindenre kész. :) És újra erősnek érzem magam. :)