"Már nincsenek álmaim. Ezt úgy értem, hogy már álmodni se szoktam. A börtönévek elején még voltak depressziós álmaim, amilyenek minden embernél előfordulnak. Én azt gondolom, hogy mindenkiben, aki be van zárva a börtönbe, kialakul valamilyen üldözéses álom. Üldöznek, kergetnek, futok, menekülök. Ilyeneket álmodtam valamikor, régen. És ezeket az álmokat megérdemeltem."

"Olyan terveket sosem dédelgettem, hogy veszek egy házat vagy egy nagy autót, csak kitűztem egy célösszeget, amit aznap el akartam érni. Ha buktam, vissza akartam nyerni a pénzt, és az még nagyobb veszteséget csinált. Ez az igazi ördögi kör. Aztán már fizikai tüneteim is voltak. Néha egyszerűen remegett a kezem, a lábam, a gyomrom, hogy menni kell játszani, és volt olyan, hogy már futottam. Abban a pillanatban, ahogy pénz került a kezembe, rám tört a szenvedély, és már nem is voltam a magam ura, bevitt a gépi rulettre. (...) Néha ittam közben is, mert bátorságot adott, jobban mertem kockáztatni, és hát, a játékban ez a lényeg, az, hogy átéled a kockázatot."

"Nagyon szarul hangzik, hogy gyilkos vagyok, és ami még rosszabb, hiába kezdem újra az életet, a gyilkosság akkor is benne marad, nem lehet eltüntetni. Ez engem mindenhová el fog kísérni, én már mindig gyilkos maradok."

"- A késsel kapcsolatban megjegyzem, hogy lőfegyverrel sokkal könnyebb ölni, nemcsak technikailag, pszichésen is. Kés használata közben a támadó és a megtámadott testközelbe kerül. Nevetségesen hangzik, de sokan azért nem szúrnak, mert nem akarnak véresek lenni. De mi történik, ha lőfegyver van a kezükben? Méterekre állnak az áldozattól, a pisztoly, a puska csak eszköz. Meghúzom a ravaszt, oda sem kell hogy nézzek, ha nem bírom látni."

"- Ez azt jelenti, hogy ha, mondjuk, én nagyon szeretnék egy autót, de nincs rá pénzem, eltervezem, hogy nagyon sokat dolgozom, s mindig félreteszek valamennyit. És tíz év múlva lesz egy olyan kocsim. Ezt nevezi a szakirodalom késleltetési képességnek. Ennek a legegyszerűbb formája az, hogy akármilyen éhes vagyok, nem falom fel a közértben a kiflit, mielőtt kifizetném, hanem beleteszem a kosárba, sorba állok, kifizetem az árát, kijövök, s csak aztán harapok bele. Akiből ez hiányzik, az bepörög. Ellopja azt az autót, mert rögtön bele akar ülni. Olykor bármi áron."

"- Én félénk természetű ember vagyok, és nem szeretném más emberek titkait cipelni. Tisztában vagyok vele - ezt Sütő Andrásnál olvastam - , hogy a halat hálóval, az embert pedig a titkaival fogják."

"Ivás közben megéheztünk, kimentek szalonnáért meg kenyérért, és akkor valahogy megakadt a szemem a késen. Mindig is vonzódtam a késekhez. Ha elmentem egy bolt előtt, és megláttam ott egy nagyobb, hegyes kést, megtetszett, bementem és megvettem. Amikor a sógoromat agyonszurkáltam, akkor sem iszonyodtam a késtől, sőt."

"Az utóbbi időben már nem írok verseket, azt érzem, hogy kiüresedik a lelkem. Távolodom a társadalomtól, mindenkit kizárok. És lehet, hogy a társadalom sem igazán óhajt velem kapcsolatot tartani... A társadalomban ott élnek a rokonaim, az ismerőseim, és velük sem tartom a kapcsolatot. (...) Ennyi idő után elhidegül az ember a külvilágtól."

"Vittem magammal villáskulcsot, kesztyűt, zsineget meg a csúszóhurkot. (...) A hurkot a nyakába dobom és meghúzom. A zsinór végét meg a bokájához kötöm. Amikor zsibbadni kezd a lába, mindenáron ki akarja nyújtani, és így megfojtja saját magát. Olyan fél óra alatt beáll a halál. Hogy ebben a helyzetben köhög-e az áldozat vagy levegőért kapkod, őszintén szólva nem figyeltem."

"Rabiátus, agresszív embernek tartottak. Könnyen ki tudtak hozni a sodromból, és akkor ütöttem. Én soha nem kötekedtem, csak befejeztem, amit más elkezdett."

"Egyébként azokat, akikkel végeztem, többnyire nem nagyon ismertem, legfeljebb látásból. Ezt csak azért mondom, mert sokan azt gondolják, egy ismeretlent sokkal könnyebb megölni, mint egy ismerőst. Fene tudja. Ha oda kerülök, hogy meg kell tenni, nekem mindegy."

"Az a szó, hogy érzelem, fölösleges árucikket jelent a számomra. Én nem igazán díjazom a pozitív érzelmeket."

"Az ötödik gyilkosság után vettek DNS-t, azon buktam meg. A múltam miatt kerültem megint képbe. Tulajdonképpen tizenhárom évig kihúztam. Kérdezték, hogy lehet így leélni tizenhárom évet. Azt gondolják, ilyennek születtem. Pedig nem. Ilyenné tett az élet."