Semmi sem jó. Semmi sem szép.

A barátok akkor jönnek hozzám, ha tanács kell, vagy baj van. Amúgy meg mindenki nagy ívben leszarja a fejem. Meg azt is, hogy mi van velem. Elegem van már. Én törődjek mindenkivel, velem meg senki. Pedig annyira nyomorultul érzem magam...

Elüldöztem magam mellől minden férfit. Nem akarok játszadozni, nem kellenek a rajongók. Ez már kevés. Mit érek velük?

Nincs aki átöleljen, nincs akihez odabújjak. Nem érzem, hogy bárki is szeretne.

Puszikat küldözgetnek, de ugyan mit érnek, ha nem a számon érzem?

Magányos farkas lettem, amely rámtelepedett és lassan elnyel.