Karen White - Hazatérés
"Homokszín haja kicsit hosszabb volt, mint amit a nő megszokott, hátul súrolta az inge nyakát, de jól állt neki. Olyannak tűnt, mint egy olasz sportkocsi: jó ránézni, de a motorháztető alatt nem sok minden lapul."
" - Miért csinálják ezt?
- Hogy világítanak? - Sam megmozdult a fűben, majd a combjára támaszkodva felállt. - Az udvarlással kapcsolatos a dolog. A nőstények így vonzzák magukhoz a hímeket. Az udvarlók azokat találják meg, akiknek a legvonzóbban ragyog a tompora, majd kivilágítják a saját hátsó felüket, hogy kifejezzék az érdeklődésüket - nézett Cassie-re mosolyogva. - Ez a rovarvilág miniszoknyája és magas sarkúja. (...)
- Nem ezért hordom, amit hordok. Ezt divatnak hívják. Bár, gondolom, ez a szó neked ismeretlenül cseng. (...)
- Ez pusztán azt bizonyítja, hogy a hímek minden fajnál hasonlóan viselkednek. Csak egy dolgot akarnak, és a párválasztáskor csak a felszínes dolgokra figyelnek. (...) De nem minden hím ilyen Cassie. Van, akinek éppen az a fontos, hogy lehámozza a jelentéktelen külsőségeket, hogy megpillanthassa a mélyben szunnyadó igazi nőt. Kemény munka, de megéri. Egy férfinak türelmesnek kell lennie. (...)
- És maga türelmes férfi, dr. Parker? (...)
- Szólíts egyszerűen Mr. Kötélidegnek!"
"Nagyapó egyszer azt mondta nekem, hogy az élet nem olyan, mint az agysebészet: nem minden tévedés végzetes."
"Légy jó az emberekhez, mert minden aljas cselekedet visszaköszön később, hogy a seggedbe harapjon!"