Sok minden történt. Kissé átalakult a világnézetem. Kezdem megérteni az életet. Az utat, amin járok és a célt, ami elkerülhetetlen.

A nyakláncot, amiről sokáig hittem, hogy megvéd a bajtól... levettem. Végérvényesen. Olyan sok minden történt, amelyekről azt gondoltam, megerősítenek. Talán valóban így van. De a nyaklánc nem véd engem, mindinkább bajt hoz rám.
Szembe kellett néznem közel 1 év alatt számos dologgal: adótartozás, társas magány, halál, árulás, kilépés egy kapcsolatból, elhagy a szerelmem... Csak hogy a nagyobb dolgokat említsem. Jöttek és jöttek a pofonok. Mindez akkor kezdődött, amikor megcsináltattam előző évben a születésnapomra az elszakadt láncot. Amikor erre rádöbbentem egy éjszaka közepén, azonnal levettem. Már nem hiszek benne.

Úgy tűnhet, minden kezd visszaállni a régi kerékvágásba. A Zsiráf újra keres. Jön, hogy beszélgetni szeretne velem. Bár most már van barátnője, még mindig nem tud elmenni mellettem egy helló-val. Háromszor küldtem már el előtte. Szépen, bunkón és káromkodást sem kímélve. És mégis. Újra keres. Nem akarom...

A Balfasz. Nevetséges. Miután elkezdte besározni előttem ezt a fiút (én pedig védtem, annak ellenére, hogy már nem tartozik hozzám) belemosolyog az arcomba. Minden egyes találkozásnál elhinti, hogy "(de) jól nézel ki". Ez az egy betanult szövege van. A válaszaim viszont kezdenek elfogyni. Az "igyekszem", a " tudom" és a "mint mindig" váltakozása már fárasztó számomra. Akárcsak ő. Néha nincs kedvem hozzászólni, néha nincs kedvem ránézni sem. Néha nem tudom levakarni magamról, néha úgy kell elküldenem, pedig maradna.

Fent vagyok egy közösségi oldalas alkalmazáson - ismerkedős oldal. Nem vadászok, nézelődök. Bejelölgetnek pasik, a magas, jóképűeket visszaigazolom. Brahiból. Rámírnak, hogy mit keres itt egy ilyen szép lány. Nos, nem is tudom. Beszélek egy-kettővel. Unom a szövegüket. Fárasztanak. Előadják a nagy sztárjátékost, fényezik magukat. Nem akarom én ezt. Egyedül az önbizalmamnak tesz jót. Amit pedig még megerősít: a hiányérzetem.

A nevem azt jelenti: harcos. Néha úgy érzem magam, mint egy harcias amazon, aki képes lenne megváltani a világot. Néha azt érzem, nincs kiért.

Járok éjszaka az utcán, nem foglalkozva senkivel. Néha nem tudom, hogyan érek haza.

Hányingerem van a nagy büdös világtól. Mert látom, mi kell a férfiaknak. Picsanadrág és kivágott felső. Amikor nyáron így járom az utcákat, csodálkozom, hogy nem okozok karambolt. Mindenki pásztázza a hosszú, vékony lábaimat, mustrálják a fenekem. Forgolódnak utánam. Mindegyik rögtön előzékeny lesz velem. Én pedig néha úgy érzem, mintha a hentesnél lennék. Egy húsdarab. Amire lehet licitálni is akár... Erről szól minden.

Nincs már tisztelet a másik iránt. Ha valami nem tetszik, "hát elválunk!" "Találok helyetted 10 másikat!"

Néha szeretnék nem érezni semmit. Néha szívesen kivágnám az érzéseimet a picsába.