Félálomban azt gondolom, talán csak álom volt az egész.

Aztán az jut eszembe - Nem. Valóban megtörtént...

Kinyíltam, mint a tavasz virágai... édesen és buján. Pedig tudtam, hogy eltiporhatóvá válni kockázatos...

A karjaiban biztonságban éreztem magam. S egyszerre törékenynek, odaadónak... Az ölelése megnyugtatott, s ugyanakkor lángra lobbantott. A csókja... ahogy Valerie is mondta - mintha soha többé nem akarnék más ajkat csókolni...

A lavina elől nem futottam el. Hagytam, hogy elsodorjon magával. Egy érzés, ami felemelt és összetört.

"Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele..." /A kis herceg/

Én hagytam, hogy megszelídítsen. És most itt vagyok, szelíden összetörve.