Találkozok vele az utcán. Köszönök és amikor éppen elmennék mellette, már fordul is hátra és jön velem. Hurrá. Csak addig kísér, amíg nem zavar a társasága. Mondjam neki, hogy akkor MOST fordulj vissza?

Az elején még elvagyok azzal a témával, hogy miért akart a volt barátnője öngyilkos lenni. Bevett egy fél doboz nyugtatót és sangria-t ivott rá. Aztán persze pont akkor jut eszébe, hogy zsiráfnál van egy könyve és felmegy érte, majd zokogva elmeséli, hogy most látják egymást utoljára. Mert hát őt otthagyta a barátja a születésnapján és ez és ez történt. Ezek hívják a mentőket, de mire az megérkezik, a csaj kiszalad a parkba, ezek meg utána. A mentővel nem akar menni sehova a csaj, úgyhogy rendőrt hívnak. Na akkor nagy nehezen betuszkolják és beviszik. 8 napig bent tartják, gondolom pszichológus is vizsgálja. Amúgy is nyugtatót szed, ideges természet, álmatlanságban szenved - öngyilkos hajlam. Még megkérdezem, hogy miért szakítottak és ezután elfogy a téma. Közben többször elmondom, hogy forduljon vissza nyugodtan, de nem akar. Majd azt mondja: Hogy velem mi van? és már darálja is... Hurrá. Mennyire nem érdekel. Szóba jön, hogy van egy lány, akivel még egyelőre csak beszélgetnek. Kapok az alkalmon és elmesélem, hogy nekem meg van egy srác, akivel ugyan együtt vagyunk, de kint van Németországban. Mondjuk szar ez így, de majd meglátjuk. Aztán a ház elé érünk és alig tudok tőle szabadulni. Csak áll meredten és nem akar menni. Már majdnem küldeni kell.

Másnap reggel bekapcsolom a gépet. Üzenet 0 óra 22-kor. Na neee. De igen. Egész hosszú levelet ír, hogy tulajdonképpen miért szakítottak a barátnőjével másfél év után. Ne má. De. És hogy mennyire igazam volt, hogy mindenkinek a saját problémája a legfontosabb. Mert az a lány ilyen volt és ő meg tanult sokat és este már nem volt hozzá energiája. Képes volt őt éjjel felkelteni, hogy beszélgessenek arról, ami bántja. Néha meg a csaj az arcába vágta, hogy leszarja a problémáit és ezen veszekedtek. Blablabla. Jó. De ezt minek írja le nekem fél egykor? 2 órával azután, hogy elváltunk. Nem válaszolok rá semmit.

Másnap észrevesz az ablakból, tudja, hogy dolgozom délután. Hurrá. Még gondolok is rá, hogy este remélem nem akar hazakísérni.

Este haza indulok. Na ki jön velem szemben? Na neee. De igen. Hablatyol valamit, hogy most jön edzésről. Mondom neki, szerintem meg direkt járt erre. Ilyenkor edzés? Aha, a stadionban edzett. Pppersze. Többször elismétlem, hogy nem kell hazakísérni, menjen nyugodtan pihenni. Erre utánam vágja, hogy jó elmélkedést hazafelé. Kösssz. Megyek el a stadion mellett. Az összes kapu zárva...