Első nap. Hazaérek, anya kiakadva mesél. Az öreg nincs jól. Éjjel ült az ágy szélén. Nem tudta, hogy hol van. Be is pisilt. Reggel aludt pár órát. Aztán megint nem tudta, hol van.

Keresi a wc-t, indul az erkély felé. Anya megfordítja, aztán kimegy a konyhába. Anya mossa a komplett ágyneműt. Leszaladok a boltba, veszek kárpit- és szőnyegtisztítót. Nekiállok súrolni egy gyökérkefével. Nem lehet magára hagyni. Zokni helyett a telefont, majd a pénztárcát akarja a lábára húzni. Nem tiszta a tekintete. Anya lemegy a háziorvoshoz, elmondja mi van. Beutaló a pszichiátriára. Diagnózis: agyi infarktus. Nem tud öltözni. Viszem a cipőjét, hogy húzza fel. Leveszi a zoknit. Felhúzza a cipőt. Elmennek a kórházba. Eredmény: állandó felügyeletet igényel. Kicsit jobban van. Vizes porszívó vásárlása. Hivatalos vagyok ottalvós bulira. Késő délután idegesen, fáradtan lelépek.

Második nap. Korán reggel hív anya. Menjek haza. Az öreg kórházban. Éjjel nem aludt. Nem tudta, hol van. Többször elesett. Tesóm szedte össze. Senki sem aludt. Reggel hívták a mentőket. Belgyógyászat, 4. emelet.

Hazajövök, döbbenten hallgatom az éjszakai történteket. Tesómmal beszélek, hogy valamit ki kell találnunk. Anya bele fog őrülni. Nálunk nem maradhat. Nem tudunk rá folyton figyelni. Átöltözöm játszós ruhába. Anya ágyneműt mos és pizsamát. Nagytakarítás a vizes porszívóval. Ágy, szőnyeg, padlószőnyeg. Délutánra végzek vele. Estére lemerül az aksim. Már nem bírom. Kimerült vagyok. Nincs étvágyam. Fáj a gyomrom. Ideges vagyok.