A rózsák őrzője

Apró kertben büszke rózsák ébrednek,
Bíborszínű játékai a színeknek.
Csodálók hada övezi napjukat,
Kecsesen nyújtogatják vékony nyakukat.

Selymes szirmaikat napfény simogatja,
Az édes virágport méhecske nyalogatja.
Nyári eső oltja szomjukat,
Boldogtalannak érzik magukat.

De ha leszáll az est, jön egy alak,
Kiért a rózsák hajlonganak.
Ellopja tőlük bíbor fényüket.
Leveszi oltalmazó tövisüket.

Nem szól, csak hallgat.
Már nem sokáig marad.
Ingzsebében mindig új rózsával távozik,
S a többiek csak nézik, ahogy távolodik.

Fáj, hogy nem ők lehetnek azok,
Aki ma este az oldalán ragyog.
De összesúgnak, s tudják - ő az, eljön még.
Minden nap várják a rózsák őrzőjét.