Hittem valamiben, ami nem létezett. Káprázat? Ámítás? 

Bármi is volt, el akartam hinni a szavakat. A jelentéseket. A mögöttes tartalmat, ami sosem létezett. 

Azt akartam, hogy csoda történjen. 

De rá kellett ébrednem, hogy nem fog. Hogy az egész, amit én hittem, amit gondoltam, egyszerűen nincs... Sosem létezett. Olyasmit tulajdonítottam a dolgok mögé, ami sosem következik be.

Ezért haragszom magamra. Naiv vagyok, gyerekes. Ez már komolyan szánalmas részemről...