Írok az üzenőfalára fészen kétszavas névnapi köszöntőt. Udvariasságból. Pár perccel később rámír. Nyomul, beszól, hergel, nem enged el. Órák alatt durván elfajulnak a dolgok. Játszani akar velem és legyőzni. Mondjak versenyszámot és tétet. Ha neki kellene, akkor a szám 69 és így mindenki nyer. Amikor leosztom, hogy rossz emberrel próbálkozik ez ügyben, rájön, hogy meg akar hódítani.
Meglepő számomra a dolog. Gyanús volt a srác, hogy érdeklődik, de elhessegettem a gondolatot. Alig beszélünk. Csak a gép mögött nagy a pofája? 23 éves. Hiába dobálom vissza - ugyan mit ajánlhatnál te nekem? Miért gondolod, hogy akarok veled játszani? - akkor sem tágít. Egy hét múlva újra ír. Rám várt, hogy keressem, de mivel nem tettem, ezért ismét jelentkezik. Hosszasan beszélgetek vele. Majdnem két napon keresztül. Jó a marketingje, igazán megnyerő. Lassan kezdek odáig süllyedni, hogy elgondolkozom az ajánlatán. Üres vagyok és érzelemmentes. Felajánlja magát, hogy töltsem le rajta az indulataimat és éljem ki a mocskos vágyaimat. Bármit, csak legyek vele. Élesen csengenek egyik éjszakai mondatai: "Légy enyém. Hadd tegyelek magamévá..."

A fóka

Egyszer már kifejtette, hogy az a lány, akit el tudna maga mellé képzelni, nos az én vagyok. Mert én más vagyok, mint a többi. Utána személyesen is beszéltem vele és lefixáltam, hogy én haverként tekintek rá, tehát maradjunk ennél továbbra is. Ez ment is egy darabig. Aztán a legutóbbi akciója során leosztotta, hogy neki piros ágya van - amin szívesen leteperne. Amikor nemet mondtam, felajánlotta, hogy akkor hoz egy üveg bort és kipróbálhatnánk az én sárga ágyam. Na neee...

A balfasz

Egyre többet beszélünk. Olyan haverfélék lettünk. Segítettem neki egy apró dologban, csupán egy ismerőst kellett felhívnom. Hálás nekem. Amikor elintézett volt a dolog, örömében engem hívott először. Mert nekem akarta elsőként elmondani, hogy mennyire örül. Miért nem lepődöm meg? Valamiért fontos vagyok neki. Egy-másfél órákat beszélünk barátokként bármiről. A mosolya ugyanaz, mint eddig. De már csak haver. Egy gonddal kevesebb.

A Gigolo

A feltett képe alapján az igazi olaszos macho, kigombolt ing, napbarnított bőr, belőtt séró, vágyakozó tekintet... Randira jelöl, üzen hozzá: Komoly, vagy lazább kapcsolat is érdekel? Egyértelműen, de nem bántóan a tudomására adom, hogy komolyat keresek. Aztán ír megint: Minek neked az a komoly kapcsolat? Hahh... Tudok én másképp is válaszolni: "Hogy miért? Mert eddig hosszú kapcsolataim voltak és évek alatt hozzászoktam, hogy csak csettintenem kell..." Válasz nem jött... 

A régmúlt

Valamelyik nap randira jelöl egy srác. Üzenetet is csatol mellé: olyan ismerős vagyok neki. Megy a válasz rá: igen, ismerjük egymást. XY, ha nem tévedek. Valószínűleg meglepődik, amikor kiírom a teljes nevét, pedig csak egy szánalmas nick nevet látok. Bejelöl Fb-n. Rámír. Honnan ismerjük egymást? Amikor elmondom neki a sztorit, seggre ül: 12 évvel ezelőtti történet, az ember az első csókját nem felejti el. Igen, tőle kaptam. Az jut eszébe, hogy ez nem lehet véletlen, valószínűleg a sors keze van benne. Ha hazajön Hollandiából, nem randizunk? Nos, finoman megmondom, hogy nem. Nem tágít. Választás elé akar állítani. A hónap végén majd újra rákérdez, addig ne válaszoljak inkább. Hagy reménykedjen szegény. Esélye sincs.

Én mindezek közül a legrosszabb bábot választottam:

A kisfiú

Megismerkedtünk, randiztunk. Kétszer. Ahol nem történt semmi. Mert nem engedtem közel magamhoz. Valahogy nem bízom benne. Fiatal még. 23 éves. Mégis, hagyom, hogy legyen. Odáig van és vissza. Naponta beszélünk, keres mindenhol. Kihívás vagyok neki. A harmadik randin összegabalyodunk. Miért? Mert láttam valaki mást? Mert így esett jól? Nem tudom. Csak egy biztos, miközben ölelt és csókolt arra tudtam gondolni, hogy fázom és hogy elveszem ami kell. Kevéske szeretet. Semmi érzelem. A negyedik randin minden megismétlődik. Látok valaki mást. Minden megváltozik onnan. A légkör és én is. Csak azt veszem el, ami kell. Ölelés, csókok, simogatás.

Közben kiderül, hogy nagyvagány, aki nem fél senkitől, agresszív és belekeveredett valamibe. Egy kisebb dolog. Na meg azt hiszi, hogy vicces, ha - hogy az ő szavaival éljek - szívja a vérem. Előadja sms-ben, hogy mennyire berúgtak, nem tudja, hogyan ért haza, lehet nő is volt a dologban, de a rövidgatyája véres. Amikor kiosztom a lapokat, hogy nem nőtt nagyot a szememben és hogy azért kell neki komoly lány,  hogy legyen aki megnevelje, akkor visszalövi, hogy csak vicc volt az egész. Kíváncsi volt, hogyan reagálok. A kis taknyos. Mit képzel? A mosolyát látva kezd belémszeretni és rövid úton meg is akar szerezni. Könnyedén el tudnám dobni bármikor.