Még itt ég az arcomon. Az élettől kaptam. Egy jó nagyot lekevert nekem a nagy betűs, hogy végre térjek észhez. Nem minden úgy van, ahogy én azt szeretném. Ahogy én azt elterveztem. És ahogy én azt hittem, hogy történt.

Emberek... Akiknek meggondolatlan mondatai egy pillanat alatt lerombolnak minden gondosan felépített falat körülöttem... és vele együtt minden féltett érzést, szép emléket.

Hazugságok, titkok, elhallgatott dolgok.

Egy versike fogalmazódott meg a fejemben...

Nem értek semmit.

Nem érzek semmit.

Miért van az, hogy

nem kell már senki...