Nézd, hogyan játszik veled.

Nézd, hogyan csavarja el fejed.

Magához hív,

S boldogan eltaszít.

Füledbe suttog halk szavakat,

S magadra hagy.

Feltűnő a színe, mérgező a szárnya,

A világ gyűlöletét már magába zárta.

De illúzió amit látsz.

Ne hidd, kérlek ne hidd,

Hogy oly' kegyetlen...

Az esze azt súgja:

"Engedd el kezét...

Ne bántsd meg újra,

Ne törd meg szívét.

Inkább magadra figyelj,

Magadra vigyázz,

Jobb lesz így,

Ha türelmesen kivársz."

Könyörtelen szavakkal távol tart magától,

S közben téged félt a saját világától.

A szíve azt súgja:

"Ne engedd el, ne mondj le róla,

Talán ő az... talán ő...

Akire vágytál gyermekkorod óta.

Aki a szívét a tiédhez szegezi,

Aki a neved nem feledi,

Aki nyújtaná segítő karját,

Ha hagynád...

Te bolond."

Mondd, mit vársz az élettől?

Szállj csak, szállj...

De erőd már fogytán...