Előtte két hétig sírtam. Az első napokban szinte semmit nem ettem és nem tudtam aludni. Anyukám nem bírta tovább nézni és benyugtatózott két éjszaka egymás után. Könnyedén rá tudtam volna szokni a nyugtatóra. Amikor bevettem és lefeküdtem aludni... hirtelen könnyű lett minden. Elernyedt a testem, a gondolatok elszálltak, a sötétség behúzott... Álomtalanul és mozdulatlanul telt az éjjel... Aztán az ébredésnél legszívesebben bevettem volna még egyet.

A padlón fekve... ömlöttek a könnyeim. Az addigi remény elfojtott könnyei kitörtek, utat engedve maguknak az arcomon. Istenhez fohászkodtam, hogy ne bántson, mert ezt a terhet már nem bírom el. Belepusztulok... Megöl a fájdalom, szétrobban a mellkasom a kíntól. A szívem szilánkokban, széthullva.

Ezek után jött a még rosszabb. Ülni és nézni magam elé. Semmiként. 60 kg csont és hús. Azt hittem, beleőrülök és nem tudtam, hogy élek-e még. Olyan volt, mintha egy fekete lyukban lettem volna: körülöttem sötétség, üresség és csend... Ültem megsemmisülve, hitetlenül... elárulva a testem, a lelkem, a szívem.

Eljött a másnap. Barátnőmmel beszéltem. Ugyanez a problémája, csak ő a másik oldalon áll. Még mindig a 4 éves kapcsolatára gondol, hiába jött új szerelem az életébe. Az előzőhöz kötődik, egy erős kapoccsal. És nem tudja elengedni. Miközben beszéltem hozzá, a sírás fojtogatott: Nézz rám! Ne tedd ezt ezzel a fiúval. Mert kegyetlen szar... Nézz rám! A lángolás közepén hagyott el. És nem tehetek semmit. Összetörtem... Te ne légy ilyen, ne tedd ezt vele, mert nem érdemli meg. Dönts, hogy mit akarsz, hogy kit akarsz. Most kell döntened. De te nem vagy egy szédelgő...

Miután elmondtam - küzdve minden egyes szónál a sírással - 10 percben a nagy lelki fröccsöt, felment a szobájába és sírt. Senkivel nem akart beszélni, csak velem msn-en. Rosszul érezte magát, hogy ezt teszi valakivel. Hogy vele van és másra gondol. Próbáltam vígasztalni és erőt önteni bele. Mert ez fejben dől el. Hogy valakit elengedjünk, akihez ennyire kötődünk. Én már két ilyen embert engedtem el. Mert tudtam, hogy mit akarok az életemben. És tudtam, hogy nem őket.

Mindenki azzal jön, hogy milyen erős vagyok. Pedig most tényleg nem. Igyekszem felkelni a padlóról. Felvenni egy álarcot. Felemelt fejjel, arcomat a Nap felé fordítani. Felhúzni a vitorlát, hagy vigyen a szél...