Félálomban azt gondolom, jobb lenne elmenekülni. Félek ettől az új helyzettől.

Aztán az jut eszembe - Jó itt. Jó így. Ezt akarom. Őt akarom.

Kinyílni végre, mint a tavasz virágai... édesen és buján. De még taszigálom a gondolatot... Eltiporhatóvá válni kockázatos...

A karjaiban biztonságban érzem magam. S egyszerre törékenynek, odaadónak... Az ölelésétől megnyugszom, s ugyanakkor lángra lobbanok. A csókja... ahogy Valerie is mondta - mintha soha többé nem akarnék más ajkat csókolni...

Odafent már megindult a lavina. Most még választhatnék. Elfussak, vagy hagyjam, hogy elsodorjon magával. Egy érzés, ami felemel, vagy összetör.