Olyan érzésem van, mintha egy helyben toporognék. Mintha készen állnék a jóra, ami úgysem jön el. Hiába teszek bármit, hiába várok türelmesen... végül úgyis csak egy irányba tartok, a játszma legvégén úgyis alul maradok.
Kapálózok kétségbeesetten... és feleslegesen.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
