A Zsiráf kezd az agyamra menni. Egy ideig csend volt, mert finoman leállítottam. Tényleg, normálisan elmondtam neki, hogy ez nem fog menni, nem lehet köztünk semmi... De most újra elkezdte.

Azt hiszem ahhoz, hogy értsétek, tudnotok kell, hol dolgozom. Egy hotelben vagyok recepciós, ami egyben egy kollégium is. A Zsiráf a koliban lakik, csak egy teljesen más épületben. Ami elég gáz. Ott lakik, ahol én dolgozom. És nem bírja felfogni, hogy a munkahelyemről van szó.

Elmondtam már neki, hogy vannak szabályaim: kollégával és főiskolás kolissal nem kezdek. Hogy esélye sincs. Hogy kamerák figyelnek és ne jöjjön le hozzám. Sokszor úgy kell elküldenem, szó szerint. Hogy FB-on ne lájkoljon és ne írjon az adatlapomhoz. Mert törölni fogom a hozzászólásait. De nem használ. Akkor is és azért is csinálja. Egy hét alatt négyszer állt meg a pultnál, hogy jött hozzám. Már az összes kollégám rajtam röhög és mindinkább rajta, mert kiszúrták. Nem csoda, hiszen egy zsiráf!!!

Olyan bunkó voltam vele az elmúlt héten, amennyire csak lehetett. Nem segített. Akkor is jön és vigyorog. Egyik nap rengeteg dolgom volt napközben és amikor ott állt előttem fel sem néztem. Ő pedig előadta, hogy az apjának mikor van a születésnapja és hogy a matektanára, aki korrepetálja, e-mailben küldi neki az anyagot. Na ennyit tudtam megjegyezni a sok zagyvaságból. Próbált viccelődni, nem nagyon érdekelte, hogy nem is nevetek. Csak fekszik a pulton tovább. Aztán egy másik nap megkérdeztem tőle: - Te minek is jöttél?

- Hát... ööö... gondoltam beszélgetünk.

- De én kurvára nem érek rá.

- Jaaa... hát akkor megyek. Sziaaaa

Másnap megjelenik és vigyorog. Aztán nem bírom tovább és megkérdezem tőle: - Hát te?

- Csak azt szeretném megkérdezni, hogy hogyan működik a kollégiumi átköltözés?

- Menj a kollégiumvezetőhöz. Nekem nincs közöm a kolisokhoz. Ezt miért tőlem kérdezed?

- Mert biztos hülye vagyok. - én inkább nem mondtam semmit, csak csendesen beleegyeztem, ő pedig álldogál tovább mellettem és esze ágában sincs, hogy elhúzza a csíkot. Az teljesen lényegtelen számára, hogy mással beszélgetek és meg sem kérdezi, hogy zavar-e. Csak egyszerűen letámad.

Az utóbbi időben meglátom és elfog az utálat. Olyan érzés tölt el, mintha a nyakamba lihegne és közben fojtogatna. Mert lassan megfojt a rajongásával.