Hajónapló - 2011. 01. 07.

(Megjegyzés: még mindig nincs hajóm...)

Az évet úgy zártam, hogy három pasi gondolata bolyongott a fejemben - nevek, arcok és szavak. Hozzájuk kapcsolódó becenevek - mindegyiknek kettő van. :)

Balfasz, avagy a Szelíd oroszlán. Adonisz, avagy a Mosolygó oroszlán. Zsiráf, avagy a Gólya.

Hárman voltak körülöttem, a gondolataimban, az álmaimban. Aztán az új év kezdetével együtt megjött egy új felállás is.

Szilveszterkor, éjfél után nem sokkal felhívott a Zsiráf. A ködös mámorban néhány szófoszlány maradt meg. Aztán másnap: beszéltünk 4 percet, de miről? Chat-en letisztáztuk este: Odáig van értem és vissza. Hogy az ő szavaival éljek: rajong.

Az Adonisz meg talonba rakott. Találkozott egy lánnyal és nem akar kétfelé kavarni. Ezt szeretem benne, hogy korrekt és egyenes. Megköszöntem neki az őszinteségét és háttérbe vonultam. Legalább most rajta nem kell agyalnom. Kicsivel könnyebb így.

Hétfőn találkoztam a Balfasszal. Meglát, nagy mosoly, csillogó szemek, BUÉK. "Jó látni téged." Már kezdtem örülni neki, amikor egyetlen elejtett mondatából rájövök, hogy szilveszterkor valami csajjal smárolt és szépen be is buktatom. Én mosolygok tovább, ő néz rám bűnbánóan, amitől jól meglepődök és hozzáteszi: jól akarta magát érezni szilveszterkor. Majdnem visszaböktem: "És? Nincs közöm hozzád... Miért vágsz ilyen fejet?" De ehelyett csak megállapítottam csendesen magamban: találó becenevet adtam neki. Ez egy balfasz. És amikor elkezdek majdhogynem vihogni, néz újra csillogó szemekkel...

Aztán tegnap megjelent a Zsiráf élőben. Három hete nem találkoztunk. És jaj... Nem is tudom. Tényleg rajong. Nem kicsit. Belenézek a szemébe és látom a gondolatait. A rólam elképzelt és vágyott dolgokat. Megijeszt kissé. Eszébe jut, hogy hazakísér, de valahogy nem akarom. Hazafelé pedig azt érzem, akárhogyan is... Még mindig a Balfasz a befutó nálam. Valamit megmozgat bennem. Valamit legbelül, mélyen. Egyszerűen különleges. De miért nem mond semmit?

Megérkezik, meglát. Nagy mosoly, csillogó szemek. A nevetésétől majd' leesek a székről. Idiótán viselkedik, össze-vissza beszél. Elpirul, zavarba jön tőlem. Néha azt hiszem, egy kicsit fél is. És nem mond a világon semmit... Hát mit lehet ilyenkor tenni? Hogyan bírjam szóra? Nem tudom, merjem-e nyíltan. Még a végén megijed és elszalad.