Megszűnt egy vágy, egy dédelgetett álom,
Elveszett a mosoly, nincs többé a számon.
Eltűnt a csillogás, nincsenek fények,
Mostantól semmit sem remélek.
Felveszem büszke énem közömbös álarcát,
Elrejtem törékeny szívem nyomasztó magányát.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
