Hatalmas erővel tör rám az érzés. A felismerés. Néha azon gondolkozom, hogy ezt most álmodom? De minden egyes reggel homlokon vág a puszta valóság: Nem!

Új értelmet nyert számomra a szó: egyedül.

Elveszett a biztonságérzetem. Pedig eddig is mindig egyedül voltam lélekben. De ott volt a tudat.

Egy hete nem beszélünk. Az évekig tartó kapcsolat megszakadt. Hangos kiabálással, remegéssel kísérve. Taxiba ültem és hazamentem. Nem bírtam tovább.

Bánt, hogy nem keres. S ugyanakkor mégsem. Rosszul esik, hogy ennyit értem neki. Hát ennyire szeretett. De valahol legmélyen ezt már tudtam. Hogy nem néz semmibe. Hogy a fontossági listáján a harmadik voltam.