"Jó lenne egy kéz, ami finoman megfogja az én kezemet, és vezet, egy angyali, szinte csak suttogó hang, amitől megnyugszom, ami halkan megszólít, és biztosan vezet...

A te kezed, a te hangod. Az illatod, ami folyamatosan körülleng, a mosolyod, amit látnom kell, és ehhez ki kellene nyitnom a szemem, és rájöhetnék, hogy nincs is sötét, nincs semmiféle útvesztő, nincsenek falak sem, csak egy nyílegyenes, elágazások nélküli út van, amit beragyog az állandó, nyár végi, késő délutáni napfény, érezni a közeli tenger páráját a levegőben, és kéz a kézben, boldogan haladunk előre...

Bárcsak ki merném nyitni a szemem...

Bárcsak érezném, hogy itt vagy velem, és tudhatnám, eljött értem a mindig várt, az életen át tartó, igaz szerelem..."