Kaptam ma egy e-mailt. Egy olasz verset lefordítva magyarra. Nem tudom, mennyire lehet igaz, de így kezdődik az üzenet:

A következő verset egy kamaszlány írta, aki a rák végső stádiumában szenved.

Lassú tánc

Néztél valaha gyermekeket a játszótéren?

Vagy hallgattad az eső zaját,

mikor lehull a földre?

Vagy követted-e egy lepke

szabálytalan röptét?

Vagy figyelted-e a nap

hogyan oldódik fel az éjszakában?

Jobban tennéd, ha lassítanál.

Ne táncolj ilyen gyorsan.

Az idő rövid.

A zenének vége lesz.

Napjaidon átrohansz?

Amikor kimondod: "Hogy vagy"

meghallgatod a választ?

Amikor a napnak vége van

végigheversz-e ágyadon,

hogy a fejedben átfutó

ezernyi gondolatnak helyet adj?

Jobban tennéd, ha lassítanál.

Ne táncolj ilyen gyorsan.

Az idő rövid.

A zenének vége lesz.

Mondtad-e valaha fiadnak

"majd holnap..."

anélkül, hogy siettedben

észrevetted volna bánatát?

Vesztettél el jó barátságot

visszahozhatatlanul,

csak azért, mert nem volt rá időd,

hogy felhívd és azt mond "Szia"?

Jobban tennéd, ha lassítanál.

Ne táncolj ilyen gyorsan.

Az idő rövid.

A zenének vége lesz.

Ha ennyire rohansz

hogy elérj valahová,

elveszíted az utazás örömét.

Ha egész napodat lihegve

rohanod át, a kapott ajándékot

mintha sosem nyitnád ki...

de az út porába dobod.

Az élet nem versenyfutás.

Fogd kezedbe inkább lassan.

És hallgasd muzsikáját.