Azt hiszem, ha már ennyien olvassák a szavaimat, illendő lenne egy pár dolgot elmondanom magamról. Április 22-én születettem, a Föld napján. Csak egy gondom van ezzel a nappal: hogy a város ilyenkor mindig tele van szeméttel - pusztán "Óvjuk a Földet" reklámcélból.

Szeretek a földdel foglalkozni. Nem sajnálom a hosszú körmeimet, ha el kell ültetnem valamit, vagy éppen gyomlálni szükséges. Szeretem a virágokat, szinte mindegyiket. De legfőkébben ami lenyűgöz, az a fekete tulipán, a rózsa és a liliom.

Gyűlölöm az összes rovart és csúszómászót, ami csak létezik, kivéve kettőt. A katicabogár aranyos, a pillangókat pedig egyenesen imádom. Óvodában az volt a jelem. Valahogy eddig végigkísérték az életem.

Ha választanom kellene évszakok közül, akkor tavasz. Tavaszi gyerek vagyok. Izgalommal tölt el a kibújó növények látványa, az éledő, zöldellő természet. De mindegyik évszakból szeretek valamit: a nyári reggeleket és alkonyatot, az őszi délutánokat és a téli hóesést.

Szeretem a hajam. Ha akarom, lehetek a simaszőrű barátod :), lehetek göndör, vagy lehetek hullámos, mint a "gonosz kis hobitkák". :)

Szeretem a sebességet. Adrenalinlöketet ad a biztonságos körülmények között való száguldás - persze csak a megfelelő sofőrrel. És olyankor kicsúszik a számon: Jah, még! Vezetési stílusban tesóm a példakép. Ő igazán jól vezet. Bár ő csak néha megy gyorsabban. Lassan el kellene kezdenem a jogsit...

Szeretek dohányozni, hülyén hangzik, de igen. Tényleg. Az maga egy szertartás, ahogy rágyújt az ember. Beleszívok, kifújom. Én szeretem a szertartásaimat. Most kaptam egy elektromos cigit. Nem büdös, mert nincs benne kátrány, de van benne nikotin. Nem ég, csak világít a vége. Nem füstöt fújok ki, hanem gőzt, ami elillan. Amúgy már le akartam szokni. De ez tök jó köztes megoldás nekem.

Nem szeretem, ha valaki beférkőzik az intim zónámba. Ha túl közel lép hozzám, nemhogy bizalmasommá válik, mindinkább kényelmetlen lesz a jelenléte számomra és elkezdek lekezelően bánni vele, vagy csúnyán nézni rá, hogy lépjen hátrébb. Nagyon kevés ember van, akire azután is tudok mosolyogni, hogy közel áll hozzám. A fél méteres zónámba csak néhány személynek jut hely...:)

Szeretem a frissen nyírt fű, a festék és a benzin szagát. Hülye dolog, de így van.

Szeretem a titkokat. Nagyon kevés emberrel osztok meg titkot, de ha nekem mondják, természetesen nem adom tovább semmi pénzért. Szeretem a varázsát. Ahogy összetart két embert. Egymásra mosolyognak és tudják - ez köztünk marad és csak mi tudjuk.

Szeretek írni. Verseket, gondolatokat. Nem az épp aktuális politikai helyzetről, vagy komolyabb témákról. Inkább a társadalomról, melyben élünk, de legfőképpen magamról. Az érzéseimről, vagy arról, ami éppen eszembe jut.

Szeretek úszni. Felszabadít, megnyugtat és kellemesen elfáradok tőle. Akárcsak másfél óra tollaslabdától.

Szeretem a magasságom. Régen zavart, ma már inkább előnyét élvezem. (Pl. koncerten látok mindent az utolsó sorból is. :D) Szeretem, hogy egy kicsit eláll a fülem. Mert egyedivé tesz. Talán a két dolog keveréke, vagy mert az arcom teszi, de időnként különböző helyeken, akár más városban is megkérdezik tőlem emberek, hogy "Te középiskolába nem a Sipkay-ba jártál?" De! Ők ismernek engem, nekem fogalmam sincs. Emlékeznek rám. Soha nem beszéltem velük, soha nem ismertem őket, csak egyszerűen láttak. Akkor nem is tudtam, hogy ennyire népszerű voltam.

Tömény makacsság és dac vagyok. Látszólagos fegyelem, miközben a szívem néha majd elárul. Szerelembe tudok esni egy kézfogás során egy idegenbe, akinek pusztán a nevét tudom, s akinek az érintése áramütésként hat rám - újraindítja a szívem. Vagy akkor is, ha megdícsérik, hogy jó a hajam. S aztán figyelem az ablakból órákon át, hogy mikor jön már.

Szeretek németül beszélni a vendégekkel a munkahelyemen. Izgalmas, megdolgoztatja az agyam. Bár sokat felejtettem Svájc óta. 3 hónapig voltam kint. Ott a schweitzer Deutsch (svájci német) teljesen más. Fonetikusan leírva svájcer dojcs, helyette ők az mondják: sviccer düccs. Persze az az olasz határnál volt, ahol keveredett a nyelv egy kis olasszal és rétorománnal.:)

Szeretek leülni egy forró teára és elgondolkozni a világ nagy dolgain.