Súlyos béklyó
Szürke szellemként bolyongok csöndesen,
Tűnékeny árnyként egyre csak figyelem.
Vakító fény tűnik fel a távolban,
Pillangók hada verdes a gyomromban.
Közelebb ér, s megremeg a kezem,
Azt hiszem, lassan elvesztem az eszem.
Ragyogó tekintete megbabonáz némán,
Én meg csak ülök, lefagyva, bénán.
Emlékeztetem magam, nem mosolyoghatok,
Kezemen súlyos a béklyó, háttérben maradok.
Elsiklik mellettem, hangtalan,
Sötétben kuporgok, egymagam.
Szólj hozzá!
