"Csórók voltunk, és a ruhák, amelyeket viseltem, nem illettek rám, és a semmi közepén voltunk egy országút szélén - de abban a pillanatban gyönyörűbbnek éreztem magam, mint egy hercegnő, szupermodell, vagy akármi. Velem volt Lucas, aki szeretett engem, bármi történjék is. Ez volt minden, amire szükségem volt."

"A pult mögött egy foltos tükör függött a falon. Elé álltam, hogy lássam magamat. Csak egy árnyék voltam - halvány, ezüstös körvonala saját magamnak. Akár egy kísértet."

"A csókjai oly távoliak voltak; csak emlékként éltek bennem, amely túl csodás volt ahhoz, hogy a valódi életem része legyen."

"- Egy bölcs mondás szerint az ellenséged ellensége nem feltétlenül a barátod."

"Kedves, fiatal arca és látszólag törékeny alakja miatt mindig meglepett, hogy valójában milyen magas - csupán néhány ujjnyival volt alacsonyabb a bátyjánál. Nem a magassága volt az ereje forrása, de impozáns emlékeztetőül szolgált."

"A gyomrom olyan fájdalmasan szorult össze, hogy azt hittem, rögtön hányok. A vér a fülembe zúdult, felgyorsult a szívverésem, és elnyomott szinte minden más hangot. Az egész testem kihűlt, és csak arra tudtam gondolni, hogy Vissza, vissza!, mintha valahogy megállíthatnám az időt, és meg nem történtté tehetném az egészet. Mintha lett volna kiút, de nem volt."

"Égetett az árulás, akár a tűz. Dühösnek kellett volna lennem, de nem voltam az. Csak az Evernight parkjában tartott piknikünkre tudtam gondolni, és arra, ahogy Raquel minden erejével megpróbált felvidítani. Szendvicset ettünk a fűben ülve, és a gyermekláncfű sárga csillagaiban gyönyörködtünk. Tavasz volt. Akkor mindent megtett értem, aztán nyáron aláírta a halálos ítéletemet."

"- Anya jó katona. Olyan, amilyen én is mindig próbáltam lenni.

- Amilyen te is vagy.

- A jó katona nem áldozza fel a célt a szerelemért.

- Ha a cél nem a szerelem, akkor nem éri meg az áldozatot."

"A testem gyengülésével elkezdtem megtapasztalni egy nagyon furcsa érzést - egyfajta süllyedést, megviseltséget, mintha minden nappal valahogy kevesebb lennék. Valami harcolt bennem az élet ereje ellen, és ez a valami nyerésre állt."

"Miután napokig egyre rosszabbul voltam, míg végül úgy nem tűnt, mintha semmi más nem létezne, csak a rám nehezedő súly és a fájdalom, most pihekönnyű voltam és szabad. Mégis valamiféle ürességet éreztem. Kiürültem. Elvesztem."

"-Ideje elfelejtened az életet, amit elvesztettél. Itt az idő magadhoz ölelni a jövődet.

- Elfelejteni? Szerinted el tudom felejteni Lucast? És milyen jövőm lehet, miután meghaltam? Hagyj békén!"

"Add Romeómat, és ha meghal egyszer, Vedd vissza, morzsold apró csillagokká. Oly szép lesz akkor az ég arculatja, Hogy a világ az Éjbe fog szeretni, S már nem imádja a ledér Napot." /Kosztolányi Dezső fordítása/

"- Szeretem azokat, akik ismerik a szavak értékét, és nem adják őket túl olcsón."

"Vonakodva a mellkasára simítottam a tenyeremet, és nem éreztem szívdobogást. Lucas halott volt.

Nem akartam szembenézni ezzel. Nem tudtam elrejtőzni előle. Charity a szemem láttára gyilkolta meg Lucast. Visszajöttem, hogy megpróbáljam megmenteni, de elkéstem.

Jaj ne! Kérlek, ne! De nem volt kinek könyörögnöm, nem volt erő, amely hallgatott volna a kérésemre, hogy visszautazzam az időben, hogy visszacsináljam, ami történt. Csapdába estem, a valóság és a megmásíthatatlanság csapdájába."