Tegnap nagyot csalódtam egy srácban. Aki különösen tetszett. De határozatlan, bátortalan. Fogalmam sincs, mit akar. Nem értem őt. Sosem fogom. Elég fura a gondolkodásmódja. Elrémiszt. Ez arra kényszerített, hogy visszahátráljak és megváljak a gondolattól is. Hogy ő és én valamikor...

Éjszaka nem sokat aludtam, mert nagyon fájt a fejem. Ránéztem egyszer az órára, hajnali 3.00...

Nyugtalanul ébredtem. Vele álmodtam. Alig tudtam reggel visszaemlékezni. Csak annyi maradt meg, hogy felhívtam egy idegen telefonjáról. Felvette és köszönés nélkül nekem támadt:

- Dobtál?

- Szia Ildi vagyok. ... Ildi.

- Tudom. Dobtál?

A hangjára tisztán emlékszem a telefonban. Pedig nem történt meg ez a beszélgetés. Olyan rosszul esett, hogy így beszélt velem. Számon kért. Megvető volt. Gyűlölt. Megijesztett. Sírni tudtam volna.

A tudatalattim játszik velem. Arra gondolok, hogy talán mégsem akarom őt elengedni?