Karjaidba bújnék, hogy oltalmazz. Hogy megvédj mindentől és mindenkitől. Hogy hallhassam szíved dobbanását. Érezzem illatod, halljam féltő szavad. Csengő nevetésed. Mely számomra olyan, mint egy korty víz a megfáradt, szomjazó embernek. Oázis az én magán-sivatagomban. Lennék simulékony, dédelgető, vágytól izzó...

Oly' jó rád várni. Hallgatni a szavaid. Figyelni a változékony arcodat. Tűnődni azon, vajon miért vagy nekem ennyire különleges...